5+1 kilátó túra
ahogy a túravezető átélte...

A Közép-Mecsek legismertebb kilátóit felkereső túra már-már hagyományosnak számít a nyílt túrák között. Néhány éve egy fővárosi ismerősöm kérésére találtam ki, akinek csupán 5 órányi ideje volt a Mecsekkel ismerkedni, de mindent látni akart. Mindent látni? Ehhez kilátók kellenek! - gondoltam, ráadásul mindegyikről más-más szeletét láthatja hegységünknek. Azóta ezt az útvonalat már teliholdas nyáréjszakákon is többször bejártuk csapatommal, így nem történhet semmi baj, rutinból fogom vezetni. Félszemmel, fél lábbal is...

Azonban 2007 a gyalogos turizmus éve az Európai Unióban, így az erre szakosodott szervezetek hazánkban is beindultak programjaikkal. Így történt, hogy ez a nyílt túrám bekerült a Magyar Turizmus Rt. éves rendezvénynaptárába, amelyből olvasható, hogy a kirándulás végén kedvezményes áron még ebédet is ajánlanak a résztvevőknek.

Április 7-ére esett idén a Húsvét előtti nagyszombat. A túratársak nagy része háziasszony, akik úgyis otthon maradnak főzni - véltem egy ideális, 15 fős létszámra számítva. Kora reggel esőre álló idő volt, vasasi tanyámon szemerkélt is. Pro és kontra találgatás helyett inkább induljunk az erdőbe!

A Mandulás felújított gyermekjátszóterére, a találkozóhelyre egy busszal előbb felmegyek. Meglepetésemre a busz tele van hátizsákosokkal, közülük sokan ismerősként köszönnek. A játszóra további turisták érkeznek minden irányból. Befut a következő autóbusz, belseje feketének tűnik a tömegtől. A Nap már hétágra szórja sugarait, esőnek nyoma sincs. És csak gyülekeznek kicsik, nagyok, ismerősök, idegenek, fiúk-lányok-kutyák. Várakozásaim az ideális létszámmal kapcsolatban romokban hevernek. Félszemmel-féllábbal?? A tömeg immár 7 éves túravezetői pályafutásom rekordjait döntögeti. 87 természetjáró együtt! De hisz ez nagyszerű! Ugyanakkor félelmetes is. (Remélem, bejelenteni nem kell sehová, ezekben a demonstrálós időkben.) A társaság igen vegyes. Vannak itt rendszeres nyílt túrázók, Mediterrán Szüzek (saját klubtársaim), a Magyar Turizmus Rt. képviselői, más országrészbeli "pontgyűjtők", túravezető képző tanfolyamra jelentkezett leendő kollégák, sőt, a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség elnöke Dománszky Zoltán is eljött a fiával kilátó-nézőbe...

Elsőnek a Sós-hegyi kilátót célozzuk meg, a római őrtoronyra emlékeztető terméskő és fa építményt a nemrég elhunyt Buzás Endre bácsi tervezte, aki az első ötkilátó-túrán még velünk tartott. A Lapis alatt az erdőben elrejtve bújik meg ez a kilátó, sokan nem ismerték még ezt a helyet. Tornyából igen messzinek tűnik következő állomásunk, a János-kilátó zöld teteje. A Sós-hegyi rövid pihenő idején Lakatosné Sáritól hallunk növény-ismertetőt az idefelé vezető úton található különféle virágokról. A medvehagyma már virágba borult - köszönhetően a kimaradt télnek -, ilyenkor már mérgező, nem javasolt enni belőle. Fitos Gábort, egy új túratársunkat nem hagyta nyugodni, hogy egyik mecseki pihenő névadójáról alig tudunk valamit: időt-fáradságot nem kímélve utánajárt Lenkei Lajosnak és most kutatási eredményeit megosztja csapatunkkal.

A Lapison, a hétféle kőzetből készített Erdész-emlékműnél valamit elfelejtettem volna... de Tabi Levente kisiskolás csapattársam vállalja, hogy 87 ember előtt beszél az itt található madár etető és itatóról, biztatva mindenkit, hogy friss vizet és magokat mindig helyezzünk ki a kis madaraknak, ez főleg télen fontos.

Felérve a tubesi János-kilátóhoz, túl vagyunk a mai összesen 350 méter szintemelkedésen, de a csoport tagjain nem látszik fáradtság jele. Igaz, hogy útközben sok kis megállót tartunk, mert 3-4 részre szakad a nagy létszámú társaság. Amíg várakozni kell a többiekre, a jó turista legjobban teszi, ha pótolja a folyadékot, vagyis tiszta ivóvízzel csillapítja szomját. Közben a kullancsokról is mesélek, mert sokan félnek tőlük a helytelenül berögződött ismereteknek köszönhetően. A Sós-hegyi kilátóból oly távolinak tűnő Tubesre alig 20 perc alatt átértünk, ezen többen csodálkoznak. Felkapaszkodva a második kilátószintre, minden irányban kitárul a táj. Orfű, Komló, Pellérd, Kozármisleny - kegyes hozzánk az idő, csak a szél zúg a toronyban, 640 méterrel a tengerszint felett. A Közép-Mecsekben ekkor állunk a legmagasabban, még a TV-torony kilátószintje is alattunk van! Meg egy katonai bázis is. A János-kilátó történetébe egyszer már beleszólt a katonaélet: 1981-ben le kellett bontani a Rauch János tervezte régi kilátót. A jelenlegi torony átadásának 5. évfordulóját tavaly ősszel ünnepeltük. Ezúttal is egy igazi "jani"-nak köszönhető, hogy áll: Kovács Szabó János kezdeményezésére adományozók segítették felépítését. Már vártam a kérdést, amire hivatalból nem válaszolhatok, és ami hónapok óta foglalkoztatja a pécsi turistákat. Lesz-e lokátor a Tubesen? Egyáltalán mi a véleménye egy hozzám hasonló zöld(fülű) túravezetőnek e kérdésről? Csak magánvéleményem lehet, de itt most nemcsak magánszemélyként vagyok jelen, tehát elterelem a szót.

A Kistubes hangulatos környezete aztán feledteti a gondokat! Gyönyörű a kilátás, meleg napsugarak simogatják tejfehér bőrünket. Idén először merünk egyszál pólóban sétálni, napozni. Többen leragadnak a padokhoz, nem akaródzik elindulni, pedig még sok látnivaló vár bennünket. A kilátóhely egyébként a Tubes kisöccse, innen a neve, pedig néhányan úgy hitték, hogy a tervezőmérnök, Kiss Tibor miatt.

A Misina-tetőn lévő TV-toronyban már mindenki járt közülünk, ezért egy rövidke megálló után már a "sárgán" ereszkedünk a Dömörkapu felé. Pontosítom a leendő túravezetők szóhasználatában a sárga csíkot, vonalat a helyes "sárga sáv" kifejezésre. Egy kislány bekiabálja, hogy ez turista főútvonal - ilyenkor érzi a túravezető, hogy nem beszél hiába egyfolytában. A Ptacek-pihenőnél lévő artézi kútnál sokan kulacsukat töltik fel, mások a Vidámparkot nézik, hogy megnyitott-e már, néhányan az éppen beálló 35-ös buszra kapaszkodnak fel és integetnek búcsúzóul.

A Flóra-pihenőnél, ami egyben az ötödik kilátó, ebédszünetet tartunk. Innen nem látható a Belváros, hiszen a másik oldalon vagyunk, hanem a szénbányászat volt akna-épületei, valamint a felhagyott külszíni fejtésben azóta kialakult 40 méter mély, sós vízű zöld bányató, a "tengerszem". A bástyára emlékeztető kőkilátó alatt még találunk a már elnyílott szőrös virágból: néhány szál lila leánykökörcsin ékeskedik a dolomitsziklákon. A védett növény nagyon bájos az egész testét borító puha csillóbundában, de "leszedni nem szabad, mert az olyan, mintha megölnénk a lányvirágot" - a gyerekszáj hallatán bízni kezdek az új generációban...

Egy rövid jelzetlen sziklás szakaszon érkezünk a Vámos Mihály turistaházhoz. A csoportok 90%-a az Irma úton szokott leereszkedni a Tettyére, ezért választom inkább ezt a kevésbé ismert lejárót. Megéri, ugyanis a volt Vándorsport kulcsosház udvarán tavaszi héricsek bólogatnak felénk nagy sárga fejükkel. A Felsőhavi dűlőben megcsodálunk még néhány szép új villaépületet, és leérkezünk a Havihegy alatti buszfordulóhoz. A hatodik kilátó fakultatív program: akinek kedve van, felmászhat a lépcsőkön a Tettye vendéglő fölötti Balázs József fakilátóhoz. Csapatunk másik része pedig jól megérdemelt ebédjét megy elkölteni a Cellárium étterembe.

Úgy gondolom, az idei kilátó-túrán sok mindent láthattak az érdeklődők: messzi tájakat és közeli virágokat, emberi építményeket és természeti alkotásokat, civilizált jelzett és vadregényes jelzetlen útszakaszokat, és persze sok-sok hasonló érdeklődési körű sporttársat, akiknek ezúton szeretném megköszönni a hasznos hozzászólásokat és a természetbaráthoz illő, fegyelmezett viselkedésüket.

Pál Krisztina túravezető
beküldve: 2009. február

Várjuk a Te élménybeszámolódat is bármilyen érdekes utazásról, táborról, stb., legyen az itthon vagy külföldön. Küldhetsz fotókat is!